Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Virág

VIRÁGÖZÖN...ÜLTESS, SZEDJ, RAJZOLJ, FESS, RAGASSZ, FOTÓZZ VIRÁGOKAT! 

VAGY EGYSZERŰEN CSAK GYÖNYÖRKÖDJ BENNÜK... NEKED MELYIK A KEDVENC VIRÁGOD?

fenykep-0018.jpg 

rose-003.jpg 

Nehéz elhinni, hogy ilyen hely létezik. A kép Németországban, Bonn városban készült. A cseresznyefák minden évben 2-3 hétig ilyen csodás hangulatot varázsolnak az utcára. (Kép: Marcel Bednarz) Forrás: haerdekel.hu

PIPACS
Fára mászni nem volt kedvem,
tenyeremmel kukkereztem,
megkerültem száz fűszálat,

láttam, mit a hangya láthat:
harmatcseppben Holdat, Napot,
benne a nyár tüze lakott.

(Búth Emília)
 

Hát nem csodálatos?

plentyofcolour.com

LEVENDULASZÜRET

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

www.allworldbest.blogspot.hu
NAPRAFORGÓK 

freegreatpicture.com-12046-sunflower-close-up.jpg

sunflower

Comb My Hair by Hamed Saber

sunflower

A Little Ray of Sunshine by Louise Docker

sunflower

A Field of Sunshine by Louise Docker

sunflower

Summer! by Sue

sunflower

Sunflowers @ the Wildlife Refuge by countryboy1949

sunflower

~ ~ by noe**

sunflower

Sunflower / Helianthus / 向日葵(ひまわり) by TANAKA Juuyoh (田中十洋)

sunflower

Sunflowers by Yovko Lambrev

sunflower

Girasoli dominante rossa by Marcello Semboli

sunflower

girassol by Audrey Telles

sunflower

image by tEdGuY49®

sunflower

I have been tagged by きうこ

sunflower

YELLOW YELLOW HAPPY by きうこ

sunflower

Girasoli by Eric Perrone

sunflower

Sad Sunflowers by Daniel Zedda

photographyblogger.ne

 

...és ahogy a festőművész látta őket:

Vincent van Gogh: Napraforgók

Vincent van Gogh: Íriszek

 

P6012952 violet iris sm

Purple Irisesseveringhous.org

Robert Burns: Piros, piros rózsa

Fordította: Kálnoky László

Szép június piros, piros
rózsája, szerelem
tiszta dallam, mit hallok én
szívemben szüntelen.

Szerelmem mélyebb nem lehet,
s te szép vagy, mint a nap;
szeretlek, míg az óceán
vize ki nem apad.

Amíg nem porlad szét a szirt,
s zúgnak a tengerek:
szeretlek én, míg életem
homokja elpereg.

Isten veled, egy ideig
nem látsz, egyetlenem!
De visszahúz még tízezer
mérföldről is szivem.

rose.jpg

pink-rose-valentine-day-flowers.jpg

 

Egy cserép virág kiszárad, ha megfeledkezünk róla,

            de túl is lehet öntözni, és az szintén a halálát jelenti.

     Az anyagiakban is, mint annyi minden másban,

           a bölcs arany középutat kellene választanunk.

       - Böjte Csaba: Ablak a Végtelenre

 

DEBRECENI VIRÁGKARNEVÁL

 

 

Hatvanmillió orchideával a világ legnagyobb orchideaparkját építik Hajnan (Hainan) szigetén - jelentette be a városi kormányzat.

 Kína legdélibb tartományának székhelyén, Hajkou Longhua kerületében mintegy 667 hektár területet jelöltek ki a park számára, amelynek értéke el fogja érni az egymilliárd jüant (több mint hárommilliárd forintnyi összeg). Az ültetvény ezer is több embernek ad majd munkát. A márciusban kezdődött beruházás költsége 500 millió jüan, és a tervek szerint a teljes kialakításhoz négy évre lesz szükség. 

A területhez kapcsolódóan az orchideák szerelmesei külön pihenőhelyet kapnak, nyári kempingezésre is mód nyílik majd, és más turisztikai szolgáltatások is elérhetők lesznek.

 PIAC SVÁJCBAN:Lucerne16

Lucerne17

Lucerne18 

JulyLately3
 
 
 VIRÁGSZIROM MANDALÁK

 

DSC03425.jpg

DSC04400.jpg

DSC01292.jpg

DSC02501.jpg

DSC03199.jpg

P5120137.jpgforrás: 1,2,3,4,5,6

VIRÁGKOLLÁZS

VIRÁGCSOKOR KUTYUSOK

d-flower-bouquet-1.jpg 

 

dog-flower-bouquet-1.jpg

 

dog-flower-bouquet-2.jpg

snootypaws.com.au

Vacskamati és virága Horváth Ágnes animációs filmjéből

Fényképezte: Tóth Tibor

Forrás: mno.hu

Lázár Ervin: A Négyszögletű Kerek Erdő

Vacskamati virágja

Ott állt Vacskamati Mikkamakka előtt. Kicsit sírósan, kicsit nevetősen – egyszóval úgy, ahogy szokott.

– Mikkamakka, ugye te mindent tudsz? – kérdezte reménykedve.

Mikkamakka elég komor képet vágott.

– Egyszer beszéltünk már erről – mondta mogorván.

– Na ugye! – mondta boldogan Vacskamati.

– Mit na ugye! – mérgelődött Mikkamakka. – Akkor megállapodtunk abban, hogy majdnem mindent tudok, avagy majdnem tudok mindent, vagyis hogy mindent majdnem tudok.

– Ez az, ez az, emlékszem – kiáltott Vacskamati.

– Emlékezni azt tudtok – morogta Mikkamakka. – Azazhogy csak emlékezni tudtok.

Vacskamati izgett-mozgott.

– Nem értem pontosan mit mondtál – mondta.

– Nem baj – legyintett Mikkamakka –, nem azért mondtam.

Vacskamati kicsit félénken azt kérdezte:

– Ugye, meghallgatsz?

Mikkamakka ábrázata azt mondta: meg hát.

– Egy kérdésem lenne – folytatta Vacskamati.

Mikkamakka ábrázata azt mondta: elő vele.

– Ugye nekem van születésnapom? – rukkolt elő a nagy kérdéssel Vacskamati.

Mikkamakka ábrázata azt mondta: de még mennyire.

– Tudtam, tudtam! – örült Vacskamati. – Hát mégis igaz.

– Születésnapja mindenkinek van – jelentette ki Mikkamakka.

– Jó, jó, ezt tisztáztuk – komorodott el Vacskamati –, de mikor?

– Hogyhogy mikor? – tárta szét a kezét Mikkamakka. – Nekem például december elsején.

– Neked – mondta fitymálva Vacskamati –, neked! De nekem mikor van?

– Honnan tudnám azt én? Neked kéne tudni.

– De nem tudom – mondta szomorúan Vacskamati.

Mikkamakka vakarta a feje búbját.

– Ajaj – mondta.

– Azazhogy mégsincs születésnapom – keseredett el Vacskamati.

– De ha egyszer van! – mérgelődött Mikkamakka.

Vacskamati nem tágított.

– Mikor?

– Például ma – mondta sarokba szorítva Mikkamakka.

Vacskamati felvidult.

– Kedden?

Mikkamakka bólintott. Nagy kő esett le a szívéről.

– Tehát minden kedden – virult Vacskamati.

– Azt már nem. Milyen kedd van ma?

– Április tizenötödike, kedd.

– Na, akkor ez az – emelte fel az ujját Mikkamakka –, április tizenötödikén születtél.

– Nem lehetne inkább kedd?

– Hogyhogy kedd? Hiszen kedd van.

– Hogy minden kedden születésnapom legyen.

– Még mit nem! Csak minden április tizenötödikén. Egy évben mindenkinek csak egyszer lehet születésnapja.

– Kár – mondta Vacskamati.

Mikkamakka mélyen elgondolkozott.

– Tényleg kár – mondta aztán, és újra gondolataiba mélyedt.

– De hiszen akkor… – kiáltott Vacskamati.

– Mit akkor?

– Ma április tizenötödike van!

– És akkor mi van?

– Hát a születésnapom!

– Jé, majd elfelejtettem! – ugrott fel Mikkamakka, és felragyogott az arca. – Isten éltessen!

Kiszaladt a tisztás közepére.

– Fiúk – kiabálta –, Vacskamatinak születésnapja van!

Elő is sereglettek mind. Ló Szerafin, Nagy Zoárd, Bruckner Szigfrid, Aromo, Szörnyeteg Lajos és Dömdödöm. Ott sürögtek-forogtak Vacskamati körül.

– Isten éltessen, Isten éltessen! – kiabálták. Bruckner Szigfrid hirtelen elhallgatott. De olyan feltűnően, hogy a többiekbe is belefulladt a szusz.

– Mi történt? – kérdezte Nagy Zoárd.

– Csak… csak… elég furcsa – mondta Bruckner Szigfrid, és Vacskamatihoz fordult. – Már tizenöt éve ismerlek, és eddig egyszer sem volt születésnapod.

– De ma kedd van – mondta Vacskamati.

– Az mindjárt más! – kiáltott Bruckner Szigfrid. A többiek meg suspitoltak. Összedugták a fejüket, sutyuru-mutyuru. Vacskamati meg úgy tett, mintha nem tudná miről van szó. Pedig hozzá is elhallatszott, ahogy Dömdödöm azt mondja: „Dömdödöm.” Ezt pedig csak az nem érti, aki mind a két fülére süket. Vagy még annál is jobban. Merthogy Dömdödöm azt mondta, adjunk ajándékot az ünnepeltnek, akinek tizenöt év óta ez a kedd az első születésnapja.

El is futottak mindjárt. Vissza is jöttek mindjárt. Na, és a kezükben, na lám, a kezükben, odanézz, a kezükben egy cserép virág! Lila is volt, zöld is volt, sárga is volt, kék is volt, csuda egy virág volt.

Úgy hívták: Vacskamati virágja.

Láttátok volna Vacskamatit! Irult-pirult, sápadozott, táncolt, ugrált, sikongatott, simogatta, dédelgette, becézgette, lehelgette a virágját. Igen boldog volt.

Hát így zajlott le az a születésnap.

Aztán elmúlt. Sok kedd elmúlt. De egyik sem volt Vacskamati születésnapja.

A virág meg! Uramfia! Szegény, szegény Vacskamati virágja! Azt hiszitek, törődött vele? Nem törődött. Azt hiszitek, öntözte? Nem öntözte. Azt hiszitek, kapálgatta? Nem kapálgatta. Azt hiszitek, rá is nézett? Nem nézett rá.

A virágnak odalett zöldje, sárgája, lilája, kékje, kornyadozott, fonnyadozott.

Egészen addig, amíg egyszer csak nagy mérgesen azt nem mondta Dömdödöm, hogy „dömdödöm”.

– Hallottátok? – mondta Ló Szerafin. – Dömdödöm azt mondta, hogy dömdödöm.

Hogyne hallották volna!

– Bizony nem gondozza a virágját.

– Bizony nem öntözi.

– Bizony rá se néz.

– Bizony hervadozik szegény virág.

– Bizony kornyadozik.

Így beszélt Ló Szerafin, Nagy Zoárd, Aromo, Bruckner Szigfrid, Dömdödöm és Szörnyeteg Lajos.

– Jaj, elfelejtettem – sápítozott Vacskamati. – Pedig az én virágom, Vacskamati virágja. Mindig tudtam. Ne haragudjatok.

– Hát akkor gondozd!

– Hát akkor öntözd!

– Hát akkor törődj vele!

A virág hervadt volt, fonnyadt volt, de biztosan nagyon dörömbölt akkor a szíve. Dörömbölt boldogan. Vacskamati meg nekiesett, öntözte reggeltől estig, estétől reggelig, kapálta naphosszat, csak úgy sercegett szegény virág gyökere.

És két nap múlva azt mondta:

– Öntöztelek, kapáltalak, két napja csak veled foglalkozom, mégis kornyadsz, mégis hervadsz! Mi lesz már! Tessék sárgállani, tessék zöldelleni, tessék lilállani, tessék kékelleni!

Na, erre megint összesereglett Ló Szerafin, Nagy Zoárd, Aromo, Bruckner Szigfrid, Szörnyeteg Lajos és Dömdödöm.

– Mit képzelsz – mondta Ló Szerafin –, hónapokig nem törődtél vele, és most azt hiszed, két nap alatt virulni fog?!

– Zöldelleni!

– Sárgállani!

– Lilállani!

– ékelleni!

– Dömdödöm!

– Úgy határoztunk – mondta Bruckner Szigfrid –, hogy elvesszük tőled a virágot.

– Jaj ne! – esett kétségbe Vacskamati.

– De igenis elvesszük!

– Dömdödöm – mondta ekkor Dömdödöm.

Csodálkozva néztek rá.

– Azt mondod, hogy kérdezzük meg a virágot is?

– Döm.

Megkérdezték hát a virágot.

– Akarsz Vacskamatinál maradni?

A virágnak szép virághangja volt.

– Igen – mondta.

– De hiszen nem öntözött!

– Tudom – mondta a virág.

– De hiszen nem kapálgatott!

– Tudom – mondta a virág.

– De hiszen rád se nézett!

– Tudom – mondta a virág.

– Aztán meg agyonöntözött.

– Tudom – mondta a virág.

– Agyonkapált.

– Tudom – mondta a virág.

– Sápadt lettél.

– Tudom – mondta a virág.

– Csenevész lettél.

– Tudom – mondta a virág.

– Akkor még miért maradnál nála!? – mordult rá Bruckner Szigfrid.

– Azért, mert szeretem – mondta a virág.

– Miért szereted? – háborgott Aromo.

– Csak – mondta a virág.

Vacskamati táncra perdült, ugrált a virágja körül, alig látott az örömtől.

– Meglátod, rendesen öntözlek, kapállak, törődöm veled ezután – mondta a virágnak.

A virág meg azt mondta:

– Hiszi a piszi.

És olyan boldog volt, amilyen még soha.  

"Az élet olyan, mint egy kert. A levelek elszáradnak, és a virágok elhervadnak természetes módon. Csak ha ezeket eltávolítjuk, gyönyörködhetünk ismét új virágaink és leveleink szépségében. Ugyanígy el kell távolítanunk tudatunkból a rossz tapasztalatokat, a múlt árnyait. Élni annyai, mint emlékezni a felejtésre. Bocsásd meg, amit meg kell bocsátani. Felejtsd el, amit el kell felejteni. Öleld át az életet megújult erővel. Az élet minden pillanatát olyan friss tekintettel kellene fogadnunk, mint egy nemrégen nyílt virág." (M. Amritánandamaji) 

flower.jpg

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Proteins: wandering, squared worry dysfunction, conditions.

(aliujiyaepaxo, 2019.05.11 06:52)

http://mewkid.net/buy-prednisone/ - Buy Prednisone Online <a href="http://mewkid.net/buy-prednisone/">Buy Prednisone</a> mps.escd.kafa.eoldal.hu.mzb.do http://mewkid.net/buy-prednisone/